Sziasztok!
Sok idő telt el a 2. rész óta. Lehetne magyarázkodni, hogy miért, de nem fogok. Nem volt mondandóm. És ha nincs, a semmiről nem írok.
Prológus
Ma lesz a Barbár vs. Gladiátor boxgála és mostanában vetítik a mozikban az új Bosszúállók című filmet is. Ennek apropóján gondolkoztam el azon, ami régóta zavar a küzdősport világában.
Az előbb említett két bunyóst személyesen nem ismerem, de a megnyilvánulásaikból látszik, hogy tetőtől-talpig sportemberek. Ezen a ponton ötlött fel bennem a kérdés, hogy az emberek általában kinek is szurkolnak.
Kenyeret és cirkuszt….
A szuperhős filmek mintájára mindig van egy jó és egy rossz csapat. Már az elején látod és a zenével együtt hallod, mikor jönnek a rosszak, mikor a jók, feketén-fehéren. Egyértelmű, kinek szurkolsz.
A menedzserek hasonlóképpen gondolkoznak a küzdősportok világában: itt annyival árnyaltabb a helyzet, hogy vannak, akik bírják a „McGregor, Cody”- féle bunyósokat (jelen példában ők a rosszak) és vannak, akik nem. A lényeg a jegyek mennyiségének eladásában van. Ha utálod azt akarod látni hogy kikap, ha szereted azt hogy nyer, mindenképpen látni akarod. De mi van akkor, ha két olyan bunyóst raksz össze, akik mindketten jóra való, rendes emberek, technikailag és fizikálisan kiválóak és a meccs is remek, viszont nincs előtte szappanopera, gyűlölködés lökdösődés stb? Ja, hogy egy rendes, értékelhető boxmeccs zajlik le két sportoló között? Semmi drogügy, dopping, asszonyverés? Sajnos ez esetben nem biztos hogy oylan széles tömegekzet képes eljutni a meccs híre, ilyen ez a bulvár. És itt jön az,amitől sokszor felfordul a gyomrom és amivé a modern MMA lett:
Lájkok és követők.
Itt van például CM Punk esete. Ha nem ismerős valakinek, elmondom: WWE Pankrátor, hatalmas rajongótáborral és csekély küzdősport tudással. Az UFC vezetése már több meccset is adott neki csak azért, mert sok követője van, miközben olyan profi bunyósok, akik életüket tették a sportra -pénzt nem sajnálva, családot hátrahagyva az álmaik után mentek -, alig kapnak lehetőséget bizonyítani.
Év elején Borács Ádi volt nálunk szemináriumot tartani, akivel edzés után sokat beszélgettünk és ez a téma is szóba került. Ádám igazi, tehetséges, ügyes bunyós, kiemelkedő eredményekkel: Nem ront neki a mérlegelésen az ellenfélnek, tisztelettudó, rendes, szerény, magyarul: nem egy köcsög. Mégis ritkán kap lehetőséget bunyózni, mert ebben a cirkuszban többen kíváncsiak a bohócra, mint az oroszlánra és a műsoridő bizony véges. Lassan tényleg ott tartunk sajnos, hogyha szeretnél sikeres lenni a bunyóban, legalább annyi időt kell töltened az Insta, Twitter, Facebook kezelésével, mint edzéssel. Ez már többet ér, mint a tudás. Persze lehet mondani, hogy ez a világ ilyen és ha nem tetszik el lehet tolni a biciklit, de nem volt ez mindig így.
Lehet, régimódi gyerek vagyok, de én már a kezdetekkor olyan bunyósokra néztem fel, mint Anderson Silva, GSP vagy Fedor. Ők voltak a példaképek. Nem volt arcoskodás. Tisztelet volt meccs előtt, közben és után is. De amikor beléptek az oktogonba vagy a ringbe, olyat mutattak, hogy az állad is leesett: legendákká váltak. Ma, ha ugyanezek a bunyósok elkezdenék a karrierjüket, hamar eltűnnének a süllyesztőben, mert nem elég érdekes egy jól nevelt kanadai, egy csöndes orosz vagy egy tisztelettudó brazil. Lehet, szuperül bunyóznának, de a mai közönség ingerküszöbének ez már kevés. Szomorúan látom, hogy már nem divat tisztelni az ellenfelet, köpködni kell, mert szappanopera kell a népnek. Persze, mindig voltak nagyszájúak a bunyó világában is, de Muhammad Alinak és a hozzá hasonlóknak valóban volt stílusa és csak önmagukat adták. Most úgy fest, hogy inkább azért nagyszájúskodnak sokan, mert ez a menő. Viszont felüdülés látni, hogy vannak még igazi sportemberek is. Vannak még olyanok, akik tudnak példát mutatni azoknak, akik fogékonyak rá.
Én a Roninban mégha szentimentálisnak is hangzik mindíg hangsúlyozom hogy a sportnak egy kapocsnak kell lennie az emebrek között. Mondern társadalmunkban már lassan alig szólunk egymáshoz élőben, itt viszont edzésen sokszor csapatban, párokban kell feladatokat megoldani és az edzőpartner még fontosabb része az edzéseknek mint maguk az eszközök.
A küzdősport egy csapatsport! Edzőtársaink segítsége, motivációja nélkül kimagasló eredmények sem születnek, mert mi itt egy nagy család vagyunk, Mert Mi vagyunk a Ronin!
Ha érdekel a küzdősportok rejtett oldala egy edző szemével olvassátok el előző bejegyzéseimet is. Ha érdekel a klub élete vagy szeretnéd bejárni a Ronint 3D ben látogass el oldalunkra: www.roninfightacademy.hu
Sporttársi üdvözlettel:
Szögyényi László
Ronin Fight Academy – Vezetőedző
#roninfightacademy #mma #grappling #k1 #kickboxing #thaiboxing
