Második fejezet – A sikernek nem titka hanem ára van!

A címben szereplő bölcsességet bevallom őszintén először Fényes Zsolti sporttársamtól hallottam, és ebben az egy mondatban minden benne van, amiről szólni fog a mai gondolatsor.

Sokan kérdezik, hogy ilyen sikeres a klub? És mivel sikeres, ezért sok irigye is akad. Most elmondom, mi is a siker titka, és a válasz nagyon egyszerű.

12 hónap van egy évben, azaz 52 hétvége. Én és a versenyzőim ebből az 52 hétvégéből 28-at hajnali keléssel, koszos, büdös tornatermekben, rossz kávén és száraz szendvicsen élve, órákat autókázva vagy reptereken várva töltöttem. Sokszor saját költségen, mindezt azért, hogy a klub és a versenyzőim sikeresek legyenek, ennyi versenyen voltunk a 2018-as évben. Ha összejött egy kis pénz szinte, mindet a terem fejlesztésébe fektettem, napi 12-16 órát dolgozok ezekért az eredményekért plusz ugye az említett hétvégék. Hát, többek között ez a siker „titka”. Gondolkozz el, te mennyit tettél azért, hogy a vállalkozásod sikeres legyen?

Kérdezem én, hány hétvégéteket áldoztátok be az álmaitokért? Meglátásom szerint két féle ember van. Az egyik annyit dolgozik, amennyit muszáj, hogy még ne kapcsolják ki az áramot és legyen pénz cigire meg szórakozni, a másik annyit dolgozik, amennyit csak bír, hogy sikeres legyen. Kérlek, gondolkozz el ezen! J És pacsi azoknak az edző kollégáknak, akik hasonlóképp töltik a hétvégéiket, és mindenkinek, aki nyavalygás és önsajnálat helyett küzd az álmaiért. J

Mi hiányzik ma a fiatal magyar harcosokból?

Úgy, ahogy az életben, az edzésen sem akarnak küzdeni. Megszámlálhatatlan fiatal fordult már meg a Roninban azzal, hogy ő bizony versenyezni akar. Viszont mikor realizálja, hogy ehhez eszméletlen mennyiségű munka, kitartás és türelem kell, egyből feladják. Mert ugye a nagy dolgok nem jönnek olyan könnyen. És nem is egy oktagonban kezdjük első meccsünket vagány bevonuló zenére, több ezer ember előtt, nagyon sok pénzért. És így már nem is olyan vagány, igaz? J

Nagyon kevés ember jut el addig, hogy ketrecbe, tatamira, ringbe lépjen, és közülük is az első komolyabb vereség után sokan feladják. Így, bármennyire is szeretnénk mi edzők, és látjuk a tehetséget, sajnos tüzet a lelkében Önmaga kell, hogy gyújtson. Ha nincs meg a győzni akarás, hiába a technika, a fizikum. A kritikus pillanatokban először a szív, utána az agy, majd végül a test adja fel a harcot. 
Aki veled szemben áll, hidd el, minden erejével azon lesz, hogy nyerjen. Mert neki ez az élete, lehet ez az egyetlen kiútja a nyomorból, élete egyetlen vezérfonala.
Ezért – tisztelet a kivételnek – mindennemű nélkülözést mellőző, soha semmiért nem küzdő gyerekekből sosem lesz igazi harcos. Mert harcos nem születik az ember, hanem azzá válik. Ha nem támogatták, ha bántották, ha sok megpróbáltatáson ment keresztül. Így edződik a lélek. Ha csak azért akarsz versenyezni, mert vagány, inkább ne tedd. Ez nem való mindenkinek. Vannak ettől békésebb sportok is.

Többször fordult elő, hogy sokkal nagyobb emberrel álltam ki bunyózni, sokszor sérülten, betegen, számomra előnytelen feltételekkel. De sosem ez számított. Csak az volt fontos, hogy harcoljak. Mindegy kivel, mindegy hol, mindegy milyen eredménnyel. És ezért ismerik a nevem a szakmában. Nem feltétlenül hoztam mindig jó döntéseket, de akkor is ez volt az én utam, a Ronin útja. Szerintem ez a tűz hiányzik ma nagyon sok fiatal harcosból. Hirtelen meccs előtt sérülések, betegségek stb. Nekem az adott szó mindig többet ért. Ha azt mondtam bunyózok, akkor bunyózok és pont. Tisztelem annyira az ellenfelemet, hogy nem nézem hülyének. Ha tudom, nem biztos, hogy vállalni tudom a meccset, már az elején nemet mondok.

Az álszent hazugság!

A mainstream, mindenki jöjjön bunyózni, mert az mennyire jó (sok pénz a klubnak) mentalitással ellentétben én azt mondom, a bunyó közel sem való mindenkinek. Hobbi szinten talán, de a versenyzés egy teljesen más dió. De, ha mégis közénk tartozol, nyugi, az élet úgyis hozzánk sodor majd, mert ugye a szemetet is összehordja a szél. J

Manapság divatos azt mondani, hogy a küzdősport nem brutális. Békés, mindenki jöhet. Persze ez valamilyen szinten igaz, de ne áltassuk már magunkat.
Ma már vannak „küzdősportok”, amik szabályokkal, igazából fogócskává próbálják szelídíteni a bunyót vagy a grapplinget. Eredményez ez a mentalitás olyan fekete öves, világbajnok, aranyérmes embereket, akik éles helyzetben a saját árnyékuktól is megijednek. Merthogy a félős, gyenge „harcos” is had legyen már aranyérmes küzdősportoló, mert hatalmas az egyenlőség. De az élet sajnos nem ilyen. Minden sporthoz megvan az előnyös fizikai és mentális jellem ami szükséges a sikerhez.
 És Ezt figyelmen kívül hagyni szerintem állszent dolog.
 A küzdősport mindig is a dominanciáról szólt, és attól hogy a realitást minden tekintetben mellőző szabályokat hozunk és a saját kis világunkban bajnokok vagyunk, a kegyetlen valóság mást fog mutatni. (A gyerek kategória nem ide tartozik, ahogy az álló és földharc elkülönítése sem.)

Őrizd meg a fehéröves mentalitást! – „Georges St-Pierre”

MMA bunyós révén, minden valós szituációban használható, és már BIZONYÍTOTT stílust elismerek és tisztelek. Az MMA ilyen szempontból azért jó, mert mindig két lábbal a földön tart, tiszteletre tanít. Mikor azt hiszed, nagyon jól bokszolsz, jön egy ügyes ökölvívó és jól betakar. J Volt olyan is, hogy azt hittem tudok clinchelni, de jött egy thaiboxos gyerek és úgy bordán térdelt, hogy hónapokig éreztem. Mert mindenkitől lehet valami újat tanulni. A múltkor egy 8 éves tanítványomtól például azt tanultam, hogyan lehet youtube feliratkozókat szerezni. J
Ezért nem írok sem stílust, sem szabályrendszert, de mikor a thaibox magyar bajnok ismerősöm kikap egy meccsen, mert túl erősen rúgta fejbe ellenfelét, azt valahogy nevetségesnek tartom. És itt kérdem én, lehet ezt még küzdelemnek nevezni?

És pont ezért, mi mindig egy underground réteg leszünk.
A bunyó mindig egy kis közösségnek szól, akiket a külvilág soha nem fog megérteni. Mert „miért kell bántani a másikat”, „miért kell verekedni”, „miért nem csinálsz valami rendes sportot”? Hát, azért nem, mert mi harcosok vagyunk, nekünk ez az életünk. Persze te ezt sosem fogod megérteni, mert nem tartozol közénk. Hogyan is magyarázhatná el a sas a kutyának, milyen repülni? Teljesen más a kettő. Nem jobb vagy rosszabb, de merőben eltérő.  
Bennünk még él a régi ösztön, amit a társadalom megpróbál belőlünk kiölni, mert minden élőlény ezen a világon küzd. Küzd a születésért, küzd a betevő falatért, a területért, a szaporodásért.
Csak sajnos többen ezt kezdik elfelejteni, de Mi mindig maradunk egy páran, akik őrizzük a lángot. Mert, ahogy felállunk a laptop elől, letesszük a lapátot és lemegyünk a terembe, tisztelgünk őseink hagyatékának és űzzük eme mára barbárnak titulált mesterséget, mert mi mind harcosok vagyunk. Mert Mi vagyunk a Ronin!

Mégtöbb tartalomért kövess minket Facebookon vagy Instán: :

https://www.facebook.com/pg/ronin.fight.academy.debrecen/about/
https://www.instagram.com/ronin.fight.academy.debrecen/

Első fejezet: Példakép vagy! – Az edzők világa, avagy hogyan lettem edző.

Sziasztok.

Sokan kérdeztek küzdősportokról, táplálkozásról, versenyzésről és számos dologról, amikre pár szóban nem lehet válaszolni. Ezért úgy döntöttem, indítok egy ezzel foglalkozó blogot. A blog a személyes véleményemet és tapasztalataimat, saját történeteimet írja le. Mivel sablonos dolgokkal nem szeretek foglalkozni, ezért olyan témákról lesz szó, amiről a szakmán belül is kevesen beszélnek nyíltan, tabu, vitatéma. Olyan dolgokról, amik miatt páran nem fognak majd szívlelni, nem értenek velem egyet, magukra veszik. De rég túl vagyok azon a ponton, hogy ez érdekeljen. Mindenki véleményét és érveit szívesen meghallgatom, mivel úgy gondolom, az értelmes, érvelésen alapuló vita pallérozza az elmét, mert ugye nemcsak a testet kell edzeni. Ezért bátorítanék mindenkit, nyugodtan írjon véleményt, szóljon hozzá, amennyiben releváns tapasztalata van a témában.

Érdekes témakör. Elsőnek talán kezdjük úgy általánosságban az edzőkkel. Napjainkban a finess és egészséges életmód aranykorát éli kis hazánkban, de a fejlett világ egészén egyaránt.

Ennek hatására, ahol nő a kereslet ott előbb-utóbb megjelenik a kínálat is egy közgazdaságtani alaptézis szerint.
Úgy vélem, egy edzőnek nemcsak tanárnak és példaképnek, kicsit barátnak és lelki támasznak is kell lennie. Mellette természetesen a szakképzettségnek és tapasztalatnak is alapvetőnek kell lennie.

Mennyiség < Minőség

Fentebb említettem a keresletet. Sajnos a valóságban ez úgy csapódik le, hogy a megnövekedett keresletre a könnyű pénz reményében a piacot ellepték a szakmai tapasztalattal nem rendelkező ”edzők”, az instagramot pedig a feszes nadrágban pucsító, borzalmasan guggolást végző sztáredzők. De mivel az Y, Z generáció innen szerzi az impulzusokat, és csak annyit látnak (lányok), hogy kedvenc fitness edzőjük csinos, fiúk esetében kockás a hasa, nagy és szálkás a karja J örömmel másolják mozdulataikat.

Számtalan példát látok arra, hogy 1 éves sportmúlttal rendelkezve, 20 kilót fogyva, 1-2 éve még erősen túlsúlyos illető úgy gondolja ezt ő is simán megcsinálja. Ahol még az ember a saját testét sem ismeri, elkezd edzéseket tartani. Ez vagy nagyon nagy bátorságra vagy hatalmas egóra, esetleg butaságra vall. Én 10 éves sportmúlt után is félve vágtam bele, mivel voltam már annyira tapasztalt, hogy tudjam, bőven van még mit tanulnom, és, ami nálam működik, lehet másnál nem fog.
És itt szembesültem azzal a ténnyel is, hogy, amit te jobb esetben szépen végre tudsz hajtani azt, hogy magyarázd el egy teljesen kezdőnek, akinek általában több ízben is mozgástartománybeli korlátai vannak. Régebbi sérülései lehetnek, sok esetben a mozgásminta teljes vagy részleges hiánya figyelhető meg. Amikor a tanítvány nemhogy leguggolni, de még helyes testtartással járni sem képes. Csakhogy érzékeltessem a helyzet súlyát, vicces példa egyik tanítványom profi szinten szelte a jeget és volt olyan „edzője”, aki nem tudott korcsolyázni J
„… .az ember ne ájuljon el a saját „tudományától”, amit ugyanakkor, legalábbis részleteiben szenvedélyesen szeret. És hogy tisztában legyen azzal is, milyen keveset tud, s még annak egy része is bizonyosan tévedés.” – Dr. Vekerdy Tamás

Utánpótlás-nevelés!

Ha edző vagy, bármilyen sportról legyen is szó, a legelső szabály: Ne árts! Utánpótlás nevelésnél, gyerekek edzésénél tud az avatatlan edző a legkártékonyabb lenni, mind fizikálisan, mind lelkileg.
Ha nem tudod, milyen gyakorlatokat végezhet egy gyerek, nem méred fel előtte fizikális és szellemi képességeit, sérülések, csalódások és rossz mozgástanulás lesz az eredménye. De ezek a kevésbé súlyos dolgok. Ha nem szereted a gyerekeket (sajnos vannak páran, ismét a pénz a motiváció), nem mutatsz nekik jó példát, egy életre meg tudod utáltatni velük nemcsak az adott sportot, de a mozgást is. Ha nem szeretsz gyerekekkel foglalkozni, hidd el, Ők meg fogják érezni, és ezt veled is éreztetni fogják. Ellenkező esetben a gyerek megszereti a mozgást, élete része lesz és egy egészségesebb, fittebb jövőt biztosítasz neki, még ha az élet messzire is sodorja majd. Nem feltétlenül sportot kell választani a gyereknek. Fontosabb, hogy jó edzőt válasszunk neki.

Edző- Versenyző?

Főleg technikai sportoknál, közöttük a küzdősportban is tud felállni egy érdekes szituáció. Az ember alapvetően elsőre az alapján választ edzőt, hogy az adott edzőnek milyen eredményei vannak a sportban, ami érthető. Számos profi külföldi győzelmem és címem van, viszont személy szerint nem ezek alapján választanék edzőt. A kupák és érmek téged, mint versenyző minősítenek. Az, hogy milyen edző vagy, az fogja prezentálni, milyen embereket neveltél ki. Szerencsére több, tanítványaim által nyert bajnoki öv és kupa lóg a falon, szóval, itt sincs panasz. Viszont vannak olyan „edzők”, akik maguk sem és embereik sem tudtak felmutatni eredményeket. Ha ilyen edzőhöz jársz, lehet ideje elgondolkozni, jó helyen vagy-e. Persze ismerek több olyan edzőt, akik versenyzőként nem tudtak nagyot alkotni, mégis olyan érzékkel tanít és lát át kívülről egy meccset, ami igazán megsüvegelendő.

Miért lettél edző?

A motiváció kérdése igen szerteágazó. Ugye, van a fentebb említett réteg, akik a könnyű pénzt keresik. Vannak azok, akik úgy érzik, az életben nem kapnak elég figyelmet és megbecsülést, viszont a teremben ők a királyok, királynők, tudjátok, vakok között… J Itt vagy van szakértelem, de leginkább kevés. Vannak, akik világéletükben a sportnak éltek és a karrier végén máshoz nem értve, vagy hivatástudatból léptek erre a pályára. Az eddigiek közül ez a legjobb, mert itt már megkapod a szakmai tudást és tapasztalatot, de itt jön a képbe az, hogy nem minden jó versenyzőből lesz jó edző. Ha nincs meg a türelem és a tanítói attitűd, nem lesz kerek a kép. Ha szeret tanítani, egy gyönyörű karrier kerekedik belőle és szerencsére van erre is sok példa. Ezek a leggyakoribb okok. Persze lehet nagyon sok egyéb, mint például az enyém:

Hogyan lettem edző?

Sokat edzettem és mindig sportoltam, de úgy éreztem 1 lábon nem biztonságos állni. Elvégeztem a közgazdasági egyetemet, mellette amatőr majd profi MMA karrierem egyre feljebb ívelt. Eljutottam egy szintre, ahol az ott lévő harcosok már nem munka vagy iskola mellett hobbiból bunyóztak. Nekik ez volt az életük, csak ebből éltek.

Közgazdász lévén, mérlegeltem (24 évesen). Vagy otthagyom a munkát, és mindent felteszek a profi versenyzésre, vagy nyitok egy klubot, ahol szakítok a konvenciókkal és elvárásokkal. Nem kötöm meg versenyzőim kezét és megpróbálok olyan edző lenni, amilyen nekünk nem jutott és mindent megtenni azért, hogy aki profi karriert építene nálam, az bátran bele tudjon vágni. Barátnő, kockázat, család, hivatástudat, tanítványokhoz való kötődés, a város és ország szeretete (mivel ettől a szinttől csak külföld a járható opció) stb. sokat nyomtak a latba, ezért a terem alapítása mellett döntöttem.

Az országban több helyen jelenlévő küzdősporttal foglalkozó klubok, szervezetek között folyamatos ellenségeskedés és rivalizálástól motiválva a Ronin Fight Academy név mellett döntetem, és nem voltam hajlandó belépni egyik szövetségbe sem, ami mellett a mai napig kitartok. Hozzám jöhet bárki, és az én tanítványaim is edzhetnek párhuzamosan bárhol. Mert egy sportoló nem tulajdon! A sport nem háború, hanem kötelék kell, hogy legyen az emberek között!

Zárásként:

Sportolónak, edzőnek lenni jóval több, mint sportolni!
Egy szint után akaratodon kívül is példa leszel.
Kezdők, és ami a legfontosabb, gyerekek fognak rád felnézni. Igenis kötelességünk példát mutatni nekik.
Ha azt látják tiszteletlen vagy másokkal, arrogáns, nagyképű vagy, iszol, cigizel, ez lesz számukra a példa. Ellenkező esetben tiszteletre, egészségre, kitartásra és gondolkodásra fogod nevelni apró tanítványaidat. Nekem sokkal nagyobb élményt jelent őket látni fejlődni és eredményeket elérni, látni, ahogy örülnek a sikernek, mint a saját sikereim. Szerencsére mindig lesznek olyanok, akik szívükön viselik ezt az ügyet és tesznek is érte.

Ez inkább egy bevezető téma lett volna. Köszönöm, hogy végigolvastad. Próbálok minden héten írni, ahogy időm engedi. Hozzászólásokat szívesen fogadok.

Sporttársi üdvözlettel:

Szögyényi László Ronin Fight Academy