A címben szereplő bölcsességet bevallom őszintén először Fényes Zsolti sporttársamtól hallottam, és ebben az egy mondatban minden benne van, amiről szólni fog a mai gondolatsor.
Sokan kérdezik, hogy ilyen sikeres a klub? És mivel sikeres, ezért sok irigye is akad. Most elmondom, mi is a siker titka, és a válasz nagyon egyszerű.
12 hónap van egy évben, azaz 52 hétvége. Én és a versenyzőim ebből az 52 hétvégéből 28-at hajnali keléssel, koszos, büdös tornatermekben, rossz kávén és száraz szendvicsen élve, órákat autókázva vagy reptereken várva töltöttem. Sokszor saját költségen, mindezt azért, hogy a klub és a versenyzőim sikeresek legyenek, ennyi versenyen voltunk a 2018-as évben. Ha összejött egy kis pénz szinte, mindet a terem fejlesztésébe fektettem, napi 12-16 órát dolgozok ezekért az eredményekért plusz ugye az említett hétvégék. Hát, többek között ez a siker „titka”. Gondolkozz el, te mennyit tettél azért, hogy a vállalkozásod sikeres legyen?
Kérdezem én, hány hétvégéteket áldoztátok be az álmaitokért? Meglátásom szerint két féle ember van. Az egyik annyit dolgozik, amennyit muszáj, hogy még ne kapcsolják ki az áramot és legyen pénz cigire meg szórakozni, a másik annyit dolgozik, amennyit csak bír, hogy sikeres legyen. Kérlek, gondolkozz el ezen! J És pacsi azoknak az edző kollégáknak, akik hasonlóképp töltik a hétvégéiket, és mindenkinek, aki nyavalygás és önsajnálat helyett küzd az álmaiért.
Mi hiányzik ma a fiatal magyar harcosokból?
Úgy, ahogy az életben, az edzésen sem akarnak küzdeni. Megszámlálhatatlan fiatal fordult már meg a Roninban azzal, hogy ő bizony versenyezni akar. Viszont mikor realizálja, hogy ehhez eszméletlen mennyiségű munka, kitartás és türelem kell, egyből feladják. Mert ugye a nagy dolgok nem jönnek olyan könnyen. És nem is egy oktagonban kezdjük első meccsünket vagány bevonuló zenére, több ezer ember előtt, nagyon sok pénzért. És így már nem is olyan vagány, igaz?
Nagyon kevés
ember jut el addig, hogy ketrecbe, tatamira, ringbe lépjen, és közülük is az
első komolyabb vereség után sokan feladják. Így, bármennyire is szeretnénk mi
edzők, és látjuk a tehetséget, sajnos tüzet a lelkében Önmaga kell, hogy
gyújtson. Ha nincs meg a győzni akarás, hiába a technika, a fizikum. A kritikus
pillanatokban először a szív, utána az agy, majd végül a test adja fel a
harcot.
Aki veled szemben áll, hidd el, minden erejével azon lesz, hogy nyerjen. Mert
neki ez az élete, lehet ez az egyetlen kiútja a nyomorból, élete egyetlen
vezérfonala.
Ezért – tisztelet a kivételnek – mindennemű nélkülözést mellőző, soha semmiért
nem küzdő gyerekekből sosem lesz igazi harcos. Mert harcos nem születik az
ember, hanem azzá válik. Ha nem támogatták, ha bántották, ha sok
megpróbáltatáson ment keresztül. Így edződik a lélek. Ha csak azért akarsz
versenyezni, mert vagány, inkább ne tedd. Ez nem való mindenkinek. Vannak ettől
békésebb sportok is.
Többször fordult elő, hogy sokkal nagyobb emberrel álltam ki bunyózni, sokszor sérülten, betegen, számomra előnytelen feltételekkel. De sosem ez számított. Csak az volt fontos, hogy harcoljak. Mindegy kivel, mindegy hol, mindegy milyen eredménnyel. És ezért ismerik a nevem a szakmában. Nem feltétlenül hoztam mindig jó döntéseket, de akkor is ez volt az én utam, a Ronin útja. Szerintem ez a tűz hiányzik ma nagyon sok fiatal harcosból. Hirtelen meccs előtt sérülések, betegségek stb. Nekem az adott szó mindig többet ért. Ha azt mondtam bunyózok, akkor bunyózok és pont. Tisztelem annyira az ellenfelemet, hogy nem nézem hülyének. Ha tudom, nem biztos, hogy vállalni tudom a meccset, már az elején nemet mondok.
Az álszent hazugság!
A mainstream, mindenki jöjjön bunyózni, mert az mennyire jó (sok pénz a klubnak) mentalitással ellentétben én azt mondom, a bunyó közel sem való mindenkinek. Hobbi szinten talán, de a versenyzés egy teljesen más dió. De, ha mégis közénk tartozol, nyugi, az élet úgyis hozzánk sodor majd, mert ugye a szemetet is összehordja a szél.
Manapság
divatos azt mondani, hogy a küzdősport nem brutális. Békés, mindenki jöhet.
Persze ez valamilyen szinten igaz, de ne áltassuk már magunkat.
Ma már vannak „küzdősportok”, amik szabályokkal, igazából fogócskává próbálják
szelídíteni a bunyót vagy a grapplinget. Eredményez ez a mentalitás olyan
fekete öves, világbajnok, aranyérmes embereket, akik éles helyzetben a saját
árnyékuktól is megijednek. Merthogy a félős, gyenge „harcos” is had legyen már
aranyérmes küzdősportoló, mert hatalmas az egyenlőség. De az élet sajnos nem
ilyen. Minden sporthoz megvan az előnyös fizikai és mentális jellem ami
szükséges a sikerhez.
És Ezt figyelmen kívül hagyni szerintem
állszent dolog.
A küzdősport mindig is a dominanciáról
szólt, és attól hogy a realitást minden tekintetben mellőző szabályokat hozunk
és a saját kis világunkban bajnokok vagyunk, a kegyetlen valóság mást fog
mutatni. (A gyerek kategória nem ide tartozik, ahogy az álló és földharc
elkülönítése sem.)
Őrizd meg a fehéröves mentalitást! – „Georges St-Pierre”
MMA bunyós révén, minden valós szituációban használható, és már BIZONYÍTOTT stílust elismerek és tisztelek. Az MMA ilyen szempontból azért jó, mert mindig két lábbal a földön tart, tiszteletre tanít. Mikor azt hiszed, nagyon jól bokszolsz, jön egy ügyes ökölvívó és jól betakar. J Volt olyan is, hogy azt hittem tudok clinchelni, de jött egy thaiboxos gyerek és úgy bordán térdelt, hogy hónapokig éreztem. Mert mindenkitől lehet valami újat tanulni. A múltkor egy 8 éves tanítványomtól például azt tanultam, hogyan lehet youtube feliratkozókat szerezni.
Ezért nem írok sem stílust, sem szabályrendszert, de mikor a thaibox magyar bajnok ismerősöm kikap egy meccsen, mert túl erősen rúgta fejbe ellenfelét, azt valahogy nevetségesnek tartom. És itt kérdem én, lehet ezt még küzdelemnek nevezni?
És pont
ezért, mi mindig egy underground réteg leszünk.
A bunyó mindig egy kis közösségnek szól, akiket a külvilág soha nem fog
megérteni. Mert „miért kell bántani a másikat”, „miért kell verekedni”, „miért
nem csinálsz valami rendes sportot”? Hát, azért nem, mert mi harcosok vagyunk,
nekünk ez az életünk. Persze te ezt sosem fogod megérteni, mert nem tartozol
közénk. Hogyan is magyarázhatná el a sas a kutyának, milyen repülni? Teljesen
más a kettő. Nem jobb vagy rosszabb, de merőben eltérő.
Bennünk még él a régi ösztön, amit a társadalom megpróbál belőlünk kiölni, mert
minden élőlény ezen a világon küzd. Küzd a születésért, küzd a betevő falatért,
a területért, a szaporodásért.
Csak sajnos többen ezt kezdik elfelejteni, de Mi mindig maradunk egy páran, akik
őrizzük a lángot. Mert, ahogy felállunk a laptop elől, letesszük a lapátot és
lemegyünk a terembe, tisztelgünk őseink hagyatékának és űzzük eme mára
barbárnak titulált mesterséget, mert mi mind harcosok vagyunk. Mert Mi vagyunk
a Ronin!
Mégtöbb tartalomért kövess minket Facebookon vagy Instán: :
https://www.facebook.com/pg/ronin.fight.academy.debrecen/about/
https://www.instagram.com/ronin.fight.academy.debrecen/