Sziasztok.
Sokan kérdeztek küzdősportokról, táplálkozásról, versenyzésről és számos dologról, amikre pár szóban nem lehet válaszolni. Ezért úgy döntöttem, indítok egy ezzel foglalkozó blogot. A blog a személyes véleményemet és tapasztalataimat, saját történeteimet írja le. Mivel sablonos dolgokkal nem szeretek foglalkozni, ezért olyan témákról lesz szó, amiről a szakmán belül is kevesen beszélnek nyíltan, tabu, vitatéma. Olyan dolgokról, amik miatt páran nem fognak majd szívlelni, nem értenek velem egyet, magukra veszik. De rég túl vagyok azon a ponton, hogy ez érdekeljen. Mindenki véleményét és érveit szívesen meghallgatom, mivel úgy gondolom, az értelmes, érvelésen alapuló vita pallérozza az elmét, mert ugye nemcsak a testet kell edzeni. Ezért bátorítanék mindenkit, nyugodtan írjon véleményt, szóljon hozzá, amennyiben releváns tapasztalata van a témában.
Érdekes témakör. Elsőnek talán kezdjük úgy általánosságban az edzőkkel. Napjainkban a finess és egészséges életmód aranykorát éli kis hazánkban, de a fejlett világ egészén egyaránt.
Ennek hatására, ahol nő a kereslet ott előbb-utóbb
megjelenik a kínálat is egy közgazdaságtani alaptézis szerint.
Úgy vélem, egy edzőnek nemcsak tanárnak és példaképnek, kicsit barátnak és
lelki támasznak is kell lennie. Mellette természetesen a szakképzettségnek és
tapasztalatnak is alapvetőnek kell lennie.
Mennyiség < Minőség
Fentebb említettem a keresletet. Sajnos a valóságban ez úgy csapódik le, hogy a megnövekedett keresletre a könnyű pénz reményében a piacot ellepték a szakmai tapasztalattal nem rendelkező ”edzők”, az instagramot pedig a feszes nadrágban pucsító, borzalmasan guggolást végző sztáredzők. De mivel az Y, Z generáció innen szerzi az impulzusokat, és csak annyit látnak (lányok), hogy kedvenc fitness edzőjük csinos, fiúk esetében kockás a hasa, nagy és szálkás a karja J örömmel másolják mozdulataikat.
Számtalan példát látok arra, hogy 1 éves sportmúlttal
rendelkezve, 20 kilót fogyva, 1-2 éve még erősen túlsúlyos illető úgy gondolja
ezt ő is simán megcsinálja. Ahol még az ember a saját testét sem ismeri, elkezd
edzéseket tartani. Ez vagy nagyon nagy bátorságra vagy hatalmas egóra, esetleg
butaságra vall. Én 10 éves sportmúlt után is félve vágtam bele, mivel voltam
már annyira tapasztalt, hogy tudjam, bőven van még mit tanulnom, és, ami nálam működik,
lehet másnál nem fog.
És itt szembesültem azzal a ténnyel is, hogy, amit te jobb esetben szépen végre
tudsz hajtani azt, hogy magyarázd el egy teljesen kezdőnek, akinek általában
több ízben is mozgástartománybeli korlátai vannak. Régebbi sérülései lehetnek,
sok esetben a mozgásminta teljes vagy részleges hiánya figyelhető meg. Amikor a
tanítvány nemhogy leguggolni, de még helyes testtartással járni sem képes.
Csakhogy érzékeltessem a helyzet súlyát, vicces példa egyik tanítványom profi
szinten szelte a jeget és volt olyan „edzője”, aki nem tudott korcsolyázni J
„… .az ember ne ájuljon el a saját „tudományától”, amit ugyanakkor, legalábbis
részleteiben szenvedélyesen szeret. És hogy tisztában legyen azzal is, milyen
keveset tud, s még annak egy része is bizonyosan tévedés.” – Dr. Vekerdy Tamás
Utánpótlás-nevelés!
Ha edző vagy, bármilyen sportról legyen is szó, a legelső
szabály: Ne árts! Utánpótlás nevelésnél, gyerekek edzésénél tud az avatatlan
edző a legkártékonyabb lenni, mind fizikálisan, mind lelkileg.
Ha nem tudod, milyen gyakorlatokat végezhet egy gyerek, nem méred fel előtte
fizikális és szellemi képességeit, sérülések, csalódások és rossz mozgástanulás
lesz az eredménye. De ezek a kevésbé súlyos dolgok. Ha nem szereted a
gyerekeket (sajnos vannak páran, ismét a pénz a motiváció), nem mutatsz nekik
jó példát, egy életre meg tudod utáltatni velük nemcsak az adott sportot, de a
mozgást is. Ha nem szeretsz gyerekekkel foglalkozni, hidd el, Ők meg fogják
érezni, és ezt veled is éreztetni fogják. Ellenkező esetben a gyerek megszereti
a mozgást, élete része lesz és egy egészségesebb, fittebb jövőt biztosítasz
neki, még ha az élet messzire is sodorja majd. Nem feltétlenül sportot kell
választani a gyereknek. Fontosabb, hogy jó edzőt válasszunk neki.
Edző- Versenyző?
Főleg technikai sportoknál, közöttük a küzdősportban is tud felállni egy érdekes szituáció. Az ember alapvetően elsőre az alapján választ edzőt, hogy az adott edzőnek milyen eredményei vannak a sportban, ami érthető. Számos profi külföldi győzelmem és címem van, viszont személy szerint nem ezek alapján választanék edzőt. A kupák és érmek téged, mint versenyző minősítenek. Az, hogy milyen edző vagy, az fogja prezentálni, milyen embereket neveltél ki. Szerencsére több, tanítványaim által nyert bajnoki öv és kupa lóg a falon, szóval, itt sincs panasz. Viszont vannak olyan „edzők”, akik maguk sem és embereik sem tudtak felmutatni eredményeket. Ha ilyen edzőhöz jársz, lehet ideje elgondolkozni, jó helyen vagy-e. Persze ismerek több olyan edzőt, akik versenyzőként nem tudtak nagyot alkotni, mégis olyan érzékkel tanít és lát át kívülről egy meccset, ami igazán megsüvegelendő.
Miért lettél edző?
A motiváció kérdése igen szerteágazó. Ugye, van a fentebb említett réteg, akik a könnyű pénzt keresik. Vannak azok, akik úgy érzik, az életben nem kapnak elég figyelmet és megbecsülést, viszont a teremben ők a királyok, királynők, tudjátok, vakok között… J Itt vagy van szakértelem, de leginkább kevés. Vannak, akik világéletükben a sportnak éltek és a karrier végén máshoz nem értve, vagy hivatástudatból léptek erre a pályára. Az eddigiek közül ez a legjobb, mert itt már megkapod a szakmai tudást és tapasztalatot, de itt jön a képbe az, hogy nem minden jó versenyzőből lesz jó edző. Ha nincs meg a türelem és a tanítói attitűd, nem lesz kerek a kép. Ha szeret tanítani, egy gyönyörű karrier kerekedik belőle és szerencsére van erre is sok példa. Ezek a leggyakoribb okok. Persze lehet nagyon sok egyéb, mint például az enyém:
Hogyan lettem edző?
Sokat edzettem és mindig sportoltam, de úgy éreztem 1 lábon nem biztonságos állni. Elvégeztem a közgazdasági egyetemet, mellette amatőr majd profi MMA karrierem egyre feljebb ívelt. Eljutottam egy szintre, ahol az ott lévő harcosok már nem munka vagy iskola mellett hobbiból bunyóztak. Nekik ez volt az életük, csak ebből éltek.
Közgazdász lévén, mérlegeltem (24 évesen). Vagy otthagyom a munkát, és mindent felteszek a profi versenyzésre, vagy nyitok egy klubot, ahol szakítok a konvenciókkal és elvárásokkal. Nem kötöm meg versenyzőim kezét és megpróbálok olyan edző lenni, amilyen nekünk nem jutott és mindent megtenni azért, hogy aki profi karriert építene nálam, az bátran bele tudjon vágni. Barátnő, kockázat, család, hivatástudat, tanítványokhoz való kötődés, a város és ország szeretete (mivel ettől a szinttől csak külföld a járható opció) stb. sokat nyomtak a latba, ezért a terem alapítása mellett döntöttem.
Az országban több helyen jelenlévő küzdősporttal foglalkozó klubok, szervezetek között folyamatos ellenségeskedés és rivalizálástól motiválva a Ronin Fight Academy név mellett döntetem, és nem voltam hajlandó belépni egyik szövetségbe sem, ami mellett a mai napig kitartok. Hozzám jöhet bárki, és az én tanítványaim is edzhetnek párhuzamosan bárhol. Mert egy sportoló nem tulajdon! A sport nem háború, hanem kötelék kell, hogy legyen az emberek között!
Zárásként:
Sportolónak, edzőnek lenni jóval több,
mint sportolni!
Egy szint után akaratodon kívül is példa leszel.
Kezdők, és ami a legfontosabb, gyerekek fognak rád
felnézni. Igenis kötelességünk példát mutatni nekik.
Ha azt látják tiszteletlen vagy másokkal, arrogáns,
nagyképű vagy, iszol, cigizel, ez lesz számukra a példa. Ellenkező esetben
tiszteletre, egészségre, kitartásra és gondolkodásra fogod nevelni apró
tanítványaidat. Nekem sokkal nagyobb élményt jelent őket látni fejlődni és
eredményeket elérni, látni, ahogy örülnek a sikernek, mint a saját sikereim.
Szerencsére mindig lesznek olyanok, akik szívükön viselik ezt az ügyet és
tesznek is érte.
Ez inkább egy bevezető téma lett volna. Köszönöm, hogy végigolvastad. Próbálok minden héten írni, ahogy időm engedi. Hozzászólásokat szívesen fogadok.
Sporttársi üdvözlettel:
Szögyényi László Ronin Fight Academy